(Hát – ennek Anyu nem fog örüni…)
Maradjunk abban, hogy nagyon-nagyon gyakran igen, DE…
…De vannak azok a szituációk, amikor senkire nem szabad hallgatnod.
Csakis kizárólag saját magadra.

Ne érts félre, nem szeretnék egy újabb motivációs szöveget ráhányni az internet leges legtetejére, biztos vagyok benne, hogy van már abból már épp elég.

Egyszerűen csak az új könyvemről, – értsd jól: (egyelőre) az új könyv élményemről – szeretnék mesélni, amit bizony nem másról, mint a sikerről írtak: Eric Barker ‘Ha rossz ajtón kopogtatsz’ című kötete a kedvencemmé vált, és még nem értem el a 30. oldalig sem…

Eric elmeséli nekünk a bevezetőben, hogy létezik egy bicikliverseny, a Race Across America, ami olyan mint a Tour de France, csak ebben nincsenek kötelező pihenők. “Minden perc, amit a kerékpárosok alvással … vagy bármi mással töltenek, egy újabb perc, amit az ellenfeleik felhasználhatnak a legyőzésükre”.

A versenyzők között az élvonalban általában órányi különbségek vannak – kivéve egy alkalmat: 2009-ben Jure Robic-nak fél nap(!)  előnye volt. Nos, többször is megnyerte már a versenyt, és ez a könyv, most lerántja a leplet a titokról, hogyan.

Nem egy újfajta edzésmód. Nem egy különleges étrend. Nem egy eddig nem ismert drog. A válasz meglepő, de valahogy mégis magától értetődő:

Igen, jól olvastad. Teljesen megszállott, kétség sem fér hozzá, hogy nincs ki mind a négy kereke. (Lehet, hogy ezért jár kettőn?) A testfelépítése átlagos, sőt, egy barát nyilatkozta róla azt, hogy – ráadásul – “tökéletesen edzhetetlen”. Előnye mindössze annyi, hogy egy igazi fanatikus: A mondhatni szélsőséges hozzáállása juttatta őt a dobogó legfelső fokára, és semmi más.

Barker nem azt akarja mondani, hogy bolondulj meg és irány a gumiszoba. A tanulság szerintem inkább az, hogy ha kitűzöl egy célt, legyél eltökélt a megvalósításában – de TÉNYLEG.

“És ha nem sikerül?”. Akkor nem sikerül. Ez ilyen egyszerű.

Most talán nem győztelek meg teljesen, mert jó néhány gondolatod támadt hirtelen, ami azt súgja, hogy nem, hát nem ilyen egyszerű!

A világért sem vitatkoznék Veled erről, de van valami, amit nem baj, ha tisztán látsz ebben az ügyben, hát csupaszítsuk le a problémát!

„Tenni vagy nem tenni?”

Valójában ez itt a kérdés. Ha ezt végiggondolod, gyorsan rájössz, hogy a második, a „nem tenni” verzió kiesik. Mert mennyivel számíthatsz többre a semminél, ha semmit sem csinálsz?

Ha bármilyen helyzetben úgy döntesz, hogy nem teszel semmit, hogy nem tehetsz semmit, az mindig ugyanoda vezet. Csak a példa kedvéért: Ha egy autó felett elevesztetted az uralmat, és már nem tehetsz semmit az autóval, az autó lesz az, ami majd tesz Veled ezt-azt. (Meg akarod várni?)

Persze, a környezeted nem így látja majd. Amikor úgy Isten igazából belevágsz a vállalkozásodba, megkérdezik, hogy „Biztos menni fog ez neked?” Ilyen és ehhez hasonló, csupa jóindulatú megnyilvánulást nehéz figyelmen kívül hagyni. Ne botránkozz meg, de egy-egy ilyen kérdés karakter gyilkossággal ér fel. Még akkor is, ha Anyunak mindig igaza van. Ezekben az emberekben nincs meg az a hit, nincs meg az az ambíció, ami Benned igen, és azt szeretnék, ha sikerülne Téged valahogy lehúzni magukhoz. (Hova is?)

Amíg nem ismered el, hogy vesztettél, amíg küzdesz, addig nincs vége a meccsnek. Ezzel pusztán csak annyit szeretnék megvilágítani, hogy a többiek körülötted, akik majd a hullámvölgyeknél emlékeztetnek arra, hogy „ők előre megmondták”, egyszerűen csak túl kényelmesek, lusták vagy félnek a harctól. Mert innen nézve a harc nem más, mint egy lehetőség a nyerésre – hisz a vesztes pozíció már megvan…. 

Ott válsz majd megállíthatatlan őrültté, amikor a kudarcok után újra nekivágsz. Mert még mindig jobban idegesít a “mi lett volna ha?” kérdés, mint a “legalább megpróbáltam!” kijelentés. De ahogy azt Yoda Mester réges-régen egy messzi-messzi galaxisban megmondta: „Tedd vagy ne tedd, de soha ne próbáld!”

Lássuk csak, hol is tartunk:

Kihagytam valamit?
Ami azt illeti, igen, határozottan igen:
Mi különbözteti meg a próbálkozást a tevéstől, sikert a sikertelenségtől?

A TUDÁS!
A tudás, amit még az előtt megszereztél, hogy nekiláttál volna, mert így nem kell a kudarcból megtanulnod!

Nyugi, nem szeretném, hogy beleőrülj… – legfeljebb csak egy kicsit, a hangulat kedvéért: Mondják, hogy aki nem tudja a matekot, az hülye, aki megtanulja, az  meg belehülyül.

De Te megúszhatod ezt, mert szívesen hozzáadjuk a tudásunkat a Tiédhez, és a vállalkozásod marketingjét megcsináljuk helyetted, ha Neked másra kell az idő: Kiderítjük, mik a legfontosabb versenyelőnyeid a piacodon, ez kiket fog meg ott a legjobban, és felépítjük hozzá a stratégiád, megvalósítjuk a kampányt – ahogy kell.

Ez hogy hangzik?

Szőnyi Laura