„Míg az emberek nem fértek hozzá a bensőjükbe zárt rejtélyekhez, nagy üzlet volt mindenféle vallás…” Nem biztos, hogy az idézet éppen így hangzik — ezért nem csak a nagyszerű gondolatot, de azt is meg kell köszönnünk Kurt Vonnegutnak, hogy elnézi nekünk a pontatlanságot. Azoktól pedig, akik vallásosak, csak egy kis türelmet kérek, mert magam is vallásos vagyok, és semmi olyat nem szeretnék sugallni, hogy a vallással bármi baj lenne. Épp ellenkezőleg! De mi köze ennek az üzlethez?

Sokat találkozunk mostanában olyan írásokkal, könyvekkel, amelyek a gondolat, a döntés hatalmáról beszélnek (Agykontroll, Titok, stb.). Azt mindenki döntse el maga, hogy mennyire és pontosan miben ad igazat ezeknek, én most arra szorítkoznék, hogy leírjam, mi köze lehet ennek az üzlethez — és bármilyen, nem feltétlenül üzleti cél eléréséhez.

 

Annyi mindent szeretnénk elérni, és hiszünk is benne, hogy elérjük. Te is tele vagy vágyakkal és reményekkel, és aztán „elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven, és elmúlsz lassan, szépen és csendben” (most nem kell megjelölnöm a szerzőt, gondolom).

 

Mi itt a baj?

Néhányan elmondhatják magukról, hogy egyszer-egyszer milyen csodával határos módon vált valóra egy-egy elképzelésük, de általában nem az álmainkkal van a baj, hanem a hozzájuk vezető lépésekkel, nevezetesen azzal, hogy nem tudjuk, mik lehetnek azok. Ennek az egyik fő oka pedig sok esetben az, hogy meg sem próbáljuk végiggondolni — de mi lenne, ha mégis megpróbálnánk?

 

Két dolog derülhet ki: az egyik, hogy nem is annyira lehetetlen mondjuk az, hogy megszerezzük álmaink autóját vagy nyaralását. Hisz egy elefántot is meg lehet enni, ha elég kicsi szeletekre vágjuk, és elég kitartóan fogyasztjuk, sokkal hamarabb elfogy, mint gondolnánk.

 

A másik dolog, ami kiderülhet, hogy ha időre meg akarjuk csinálni, amit elképzeltünk — mondjuk, hogy legyen egy yachtunk augusztus közepére —, akkor túl sok jut egy napra az elefántból ahhoz, hogy le bírjuk gyűrni a torkunkon. De ez sem olyan rossz, mert egyfelől nem táplálunk hiú reményeket, másfelől tudjuk korrigálni a tervet úgy, nem kapjunk gyomorrontást, és a yacht is meglegyen, mondjuk jövő augusztusra.

A neheze csak most jön: a tervet végre kell hajtani! De ha nem mondunk le róla, és a terv jó (vagy ha nem teljesen az, hajlandóak vagyunk folyamatosan javítgatni), naponta érezhetjük az elégedettségét annak, hogy haladunk a célunk felé. És ez elég jó érzés, mert ha az eltervezett napi adaggal végeztünk, akkor nem csak hogy elérjük a célt, de a határidővel sem lesz probléma!

 

Tudni mit akarunk és tudni hogy elérjük — egy ilyen hozzáállás szerinted használ az üzletnek?

 

Hát ennyit akartam mondani a gondolat hatalmáról, meg arról, hogy mennyire misztikus, ahogy érvényesül: Amint látod, a hatalom leginkább ahhoz kell, hogy ragaszkodj a tervhez, és ha elhatároztad, hogy nem gyújtasz rá, akkor ne gyújts rá.

 

Lehet, hogy a tervszerűségben néhány apróbb örömről le kell mondanod, de sokkal több sikerrel jársz, és így az apró örömöket nagyobbakra válthatod.

(Ha például sokkal több vevő elég nagy örömöt okozna, az online marketing kampányod tervezését lepasszolhatod nekem, és még a végrehajtásban is seígítek!)

 

Végül — azoknak, akik (velem együtt) hisznek a gondolat, a döntés hatalmában — jelzem, hogy a tervezés és a tervhez való ragaszkodás folyamatossá teszi a célról való gondolkodást, a cél elképzelését, így ezúton is sokkal gyorsabbá teszi a hozzá vezető utat.

 

Nem igaz?

{jcomments off}